Határtalanul-Erdély
(HAT-KP-1-2024/1-002069)

Előkészítő óra

A tanulók felkészítése az utazásra már napok óta zajlott, de konkrétan az ajánlásnak megfelelő előkészítő órát az utazás előtti hétfőre terveztük. Két sorozat ppt-n összefoglaltuk Erdély történelmének legfontosabb eseményeit, a lakosság összetételét, főbb településeit, illetve a tervezett utazás helyszíneit fotókkal illusztrálva. Mindegyik ppt után 2-3-4 fős csapatokban egy-egy totót töltöttek ki a tanulók az elhangzottakra támaszkodva. Miután összesítettük az eredményeket, a győztes csapatot megjutalmaztuk azzal, hogy ők választhattak a buszon legelsőnek helyet. Az óra végén ismertettük a buszos utazás illemszabályait, és az egyéb elvárásainkat, tudnivalókat.

1. nap:
Még sötétben indultunk az iskola elől a nagyon várt erdélyi utazásra, sajnos aznap reggelre volt, aki lebetegedett, de így is 39 diák és 4 felnőtt indult útnak összesen a simontornya, pálfai, pincehelyi iskolákból. Még Magyarországon több helyen megálltunk egészségügyi szünetre, rövid határellenőrzés után az első hosszabb megálló a Királyhágónál volt. Ekkor kicsit szemerkélt az eső, de így is csodálatos panorámában volt részünk. Hosszabb megállót legközelebb Kolozsváron tartottunk, ahol csatlakozott hozzánk András bácsi, az idegenvezető, és innentől rengeteg hasznos információval gazdagodtunk általa. Megnéztük Mátyás király szülőházát és a Szent Mihály-templomot is, és megtudtuk, hogy a belváros környező épületeiben milyen magyar vonatkozású tevékenység folyik a kolozsvári egyetem keretein belül.
Este hat óra körül értünk Torockóra, s a szállások elfoglalása után finom vacsorával, rövid torockói sétával zártuk a napot. Két épületben voltunk elszállásolva, mindegyik kényelmes, tiszta, komfortos volt, az éjszaka nyugalmát csak a gyerekek izgatottsága zavarta egy kis ideig.

2. nap:
Gyönyörű torockói kilátás fogadott bennünket a második nap reggelén, a teraszokról a Székelykőre láttunk, a finom, bőséges reggeli (bundás kenyér, mentatea, felvágottak stb.) elfogyasztása és az ebéd elcsomagolása után Tordára indultunk, ahol a sóbányában töltöttük a délelőttöt. Útközben András bácsi beszélt a környék természeti adottságairól, a legendákról és a valós történelmi eseményekről is. A sóbánya belseje lenyűgözött mindenkit, sokat lépcsőztünk, kipróbáltuk a visszhang terjedését, és kaptunk egy kis szabadidőt is a föld mélyén. A következő állomásunk Szováta és a Medve-tó partja volt, ahol az odaértünkkor még szemerkélt az eső, de a tó körbesétálása már napsütésben történt. A különleges földrajzi adottságú tó mellett az élővilágával is megismerkedhettünk, illetve egy sóhegyet is láttunk. Ezután Korondra mentünk, ahol a só feldolgozásának folyamatáról láthattunk egy szórakoztató hangulatú bemutatót, lehetőség volt a kirakodóknál körülnézni és vásárolni is. Este hat óra körül értünk Borzontra, és elfoglaltuk a szállásunkat. Ismét két épületben aludtunk, de mindegyik rendkívül kényelmes, tiszta és rendezett volt. Vacsorára nagyon finom tárkonyos ragulevest, rántott csirkemellet és mogyorókrémes palacsintát kaptunk. Utána egy kis meglepetés népzenei és néptáncbemutatót is láthattunk.

3. nap:
Az időjárás-előrejelzés miatt ezen a napon a korábbi tervek sorrendjét felborítva reggel indultunk a Madarasi-Hargitára, a svédasztalos reggeli elfogyasztása és az ebédcsomagolás után. Útközben egy kicsit megálltunk a Zetelaki-víztározónál a gyönyörű látvány és a csípős, friss hegyi levegő megtapasztalásáért. A Madarasi-Hargita lábaihoz terepjárók platóin ülve jutottunk el, ami már eleve élmény volt a gyerekeknek, majd ezután mindannyian megküzdöttünk azért, hogy feljussunk a hegyre. A sok kopjafa és kereszt látványa, valamint a panoráma lenyűgözött bennünket. Meghallgattuk a székely himnuszt, és András bácsi bemutatta a Gyergyói-medencét ölelő hegyeket. Lefelé kicsit könnyebb volt már a túra, de mindannyian fáradtan ültünk a buszba és vettük az irányt Székelyudvarhely felé. Székelyudvarhelyen a város és az ott lakó magyarok történetének meghallgatása közben körbenéztünk a belvárosban. Megnéztük a megrázó képekből álló „Elsodort pillanatok” című szabadtéri kiállítást, mely a húsz éve történt székelyföldi árvíz tragikus eseményeiből mutatott be néhányat. Ezután megkóstoltuk a híres Alexandra Cukrászda süteményeit, fagylaltjait. A legközelebbi megállónk Szejkefürdő volt, itt megcsodáltuk a székelykapukat, megkerestük a legrégebbit köztük, valamint koszorút helyeztünk el Orbán Balázs sírjánál. Farkaslakán András bácsi megismertetett bennünket Tamási Áron emlékével, az író sírjánál felidéztük az Ábel-trilógia néhány jelenetét, majd itt is elhelyeztük az emlékezés koszorúját. Igazi gyerekbarát vacsorával vártak bennünket Borzonton, a spagetti mindenkinek nagyon ízlett.

4. nap:
A szokásos svédasztalos reggeli és ebédcsomagolás után a szomszédos Gyergyóalfaluban kezdtük a napot, ahol Balázs József festőművész, tanár mutatta be a helyi alkotótáborban készült domborműveket, mesélt nekünk Márton Áron püspök életéről, a székelyföldi magyarság helyzetéről. A gyerekek mindannyian csendben, tisztelettel hallgatták a szavait. Ezt a hangulatot továbbvittük Csíksomlyóra, ahol a kegytemplomban mindenki átszellemülve és némán csodálta meg a templom belsejét és a Szűz Máriát a kis Jézussal ábrázoló kegyszobrot. A következő úti célunk Madéfalva volt, ahol koszorút helyeztünk el az 1764-ben elhunyt 200 székelynek állított emlékműnél, majd egy hosszabb út következett a Békás-szorosba és a Gyilkos-tóhoz. Lenyűgöző látványt nyújtottak a szűk utak mellett magasodó sziklafalak a Békás-szorosban, itt csak nagy óvatossággal tudtunk gyalog közlekedni, de azért az élmény meghatározó volt így is. A Gyilkos-tónál megtudtuk a tó keletkezésének mesebeli és valós történetét is, a szabadidő során gyönyörködtünk a panorámában, finom lángost, kürtős kalácsot kóstoltunk. A szállásra visszaérve a vacsora után még egy kis bulit is csaptak az arra fogékony gyerekek, a többiek pedig fociztak vagy a szobákban beszélgettek

5. nap:
Az ötödik nap már jobbára a hazaútról szólt, András bácsitól elköszöntünk, majd egy gyorsabb útvonalon Magyarország felé vettük az irányt. Aradon volt lehetőségünk a vértanúkról megemlékezni, és az emlékművüknél koszorút elhelyezni. Az egészségügyi szüneteken kívül más megállót nem tartottunk, így este fél hétkor rendkívül fáradtan, de mindannyian épségben, élményekben gazdagon érkeztünk meg az iskolához Simontornyára.

Értékelő óra
Összegyűjtöttünk erre a napra rengeteg fotót, és ezek segítségével felidéztük a kirándulás legmaradandóbb pillanatait. A tanulók meglepően sok információra emlékeztek a látottakról, legjobban a tordai sóbánya emléke maradt meg, tudták, hány lépcsőfokon mentünk le, milyen szabadidős tevékenységekre volt lehetőség a csónakázástól a masszázsfotelekig. A főbb állomások, legfontosabb információk után néhány nevezetességről puzzle-t kellett összeállítaniuk csapatokban, majd a felismert helyszíneket felírni. Ez szinte mindenkinek hibátlanul sikerült. Az órát rövid élménybeszámolókkal zártuk.

Összegzés:
Nagyon tartalmas, információgazdag napokon vagyunk túl, melyek során ízelítőt kaptunk abból a kincsből, melyet Erdély, annak történelme és természeti adottságai jelentenek a magyaroknak. A tanulók az utazás utáni értékelő órán jóval több ismeretet tudtak felidézni Erdély földrajzáról, történelméről, mint az előkészítő óra végén, így ismét bebizonyosodott, mennyivel könnyebben tanulnak a megtapasztalás által, mintha csak elmondjuk, bemutatjuk az információkat. Úgy tapasztaltuk, minden diákra hatással volt az erdélyi magyarok hazaszeretete, a kisebbségi lét nehézségei, tisztelettel nyilatkoztak a látottakról, hallottakról. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy milyen élmény volt nekik a saját közösségükkel 5 napot együtt tölteni, világot látni, önállóan beosztani a zsebpénzüket, alkalmazkodni a szokatlan helyzethez. Reményeink szerint sok mindenre emlékezni fognak az ott látottakból és hallottakból, de az élmény biztosan formálja majd a későbbi személyiségüket is.