Határtalanul-Erdély
2023.05.21-25.
(HAT-KP-1-2022/1-001467)

Előkészítő óra (2023. május 08.)
Történelem órán szó esett Trianonról, a határon túli magyarok helyzetéről, a nemzeti
összetartozás napjáról; magyar órán Székelyföld irodalmáról, valamint a digitális kultúra
tantárgy keretein belül részletesen megbeszéltük, rákerestünk az Utazási Iroda által továbbított helyszínekre, látnivalókra, amit csoportmunkában dolgoztunk fel.

Tanulmányi kirándulás – 1. nap
2023.05.21-én, vasárnap hajnali 4:45-kor mindenki nagy izgalommal várta az elindulást. Az első megállónk Kecskeméten volt, majd a határ előtt egy benzinkúton még egyszer megpihentünk és néhányan ettünk a magunkkal hozott ételünkből. A határátkelés viszonylag gyors volt, mindenkit átengedtek, az iratokat rendben találták.
A határ túloldalán az első megállónk a Király-hágónál volt. Itt fél órát tölthettünk; valaki a mosdót célozta meg először, a többiek a kisboltot rohamozták meg. Miután készítettünk pár képet, indultunk tovább Kolozsvár felé.
Idegenvezetőnkkel, Szidónia nénivel ott találkoztunk először, aki a 4 nap alatt segített minket a tájékozódásban és értékes, érdekes információkkal mutatta be Székelyföldet.
Érkezésünk napján Kolozsváron román napot tartottak, így a túlzsúfolt tömegtől nem tudtunk odamenni a Mátyás szoborhoz. Helyette a Szent Mihály katolikus templom tornyába mehettünk fel 40 méter magasba. Miután a bátrabbak megjárták a toronylépcsőket és visszajöttek a csoporthoz, a templomot belülről is megcsodálhattuk. Megmutatta az idegenvezető a nemrég restauráláson visszaállított régi freskókat és a templomban található műemlékeket.
Ezután szűk utcájú, gazdag díszítéses épületek között elsétáltunk Mátyás király szülőházához, amit sajnos csak kívülről nézhettünk meg egy továbbképzés miatt.
Buszra szállás után folytattuk utunkat az első szálláshely felé, Torockóra. Itt varázslatos látvány fogadott bennünket a megérkezéskor. A Székelykő hármas csúcsa tisztán látszódott a panzióból.
Miután elfoglaltuk szobáinkat, kipakoltunk és elmentünk vacsorázni. Csorba levest, pörköltet és süteményt szolgáltak fel nekünk, amivel bőségesen jól laktunk. Azután napnyugtáig szabadon sétálhattunk a faluban. Valaki már most költött egy keveset ajándékokra.

2. nap:
Fél 7-kor fel kellett kelnünk és összecsomagolnunk, mert reggelizés után rögtön indultunk tovább Tordára. A Tordai-hasadékot csak a buszból láttuk, mert úticélunk a Tordai-sóbánya volt. A közelmúltban a világ 25 leghihetetlenebb látványossága közé választott helyszín a föld alatt nemcsak a természet páratlan só-csodáival, de óriáskerékkel, csónakázótóval, fürdésre alkalmas barlangi sóstavakkal is bír.
Egy paksi csoporttal együtt magyar nyelvű idegenvezetésben volt részünk, meghallgattuk a bánya történelmét és működését. Ezután lesétáltunk a bánya aljára, ahol 1,5 órát szabadon tölthettünk. Visszafele el lehetett dönteni, hogy lépcsőn megyünk fel vagy egy panorámalift segítségével. 
Szováta a Székely-Sóvidék központja, európai hírű üdülőváros. A város sós tavairól és sószikláiról nevezetes. Legnagyobb tava a Medve-tó. Az idegenvető mesélt a tó keletkezéséről, a heliotermikus tavak gyógyító hatásáról, majd elsétáltunk a gyógyiszapok forrásához. Az iszapot és a vizet egyaránt gyógyító megoldásként használják az ízületi problémák kezelésére. Közülünk többen iszapot kentek a kezükre, lábukra.
Korondon a „Sóvágó” mesterség rejtelmeibe nyerhettünk betekintést egy helyi kisvállalkozónál. Megláthattuk, hogyan dolgozzák fel a bányákból szerzett sót. A bemutató után helyi kézműves termékek vásárlására volt lehetőségünk. Voltak, akik fürdősót, sószappant vettek, mások fűszersót, lekvárt, szörpöt és mézet. Azután Korond főutcáján a helyi kirakodóvásárban fél óra vásárlási lehetőséget kaptunk.
A szálláshely felé közeledve megálltunk Farkaslakán, ahol megkoszorúztuk a falu híres székely írójának, Tamási Áronnak síremlékét. Régen a környező erdőkben sok farkas lakott, onnan kaphatta a település a nevét.
A következő 3 napban Ivó településen, az Irgó kulcsosházakban volt a szállásunk.

A 3. napon először a csíksomlyói kegytemplomhoz vittek bennünket, ami a magyarság egyik legnagyobb zarándokhelye és kultúrtörténeti emléke. Megérkezésünkkor éppen egy mise zajlott. Az idegenvetetővel csendben beléptünk a templomba.  Belül az épület igen díszes volt. Festményekkel, szobrokkal rendelkezett. A Szűz Máriát a kis Jézussal ábrázoló kegyszobort csak messziről láthattuk.
Ezután Madéfalvára folytattuk utunkat, 1764. január 7-én az osztrák császári katonaság itt mészárolt le több száz székelyt. Ennek tiszteletére a székelyek kőoszlopot állítottak, amelynek tetejére kitárt szárnyú turulmadarat helyeztek. Az emlékhelyet miután megkoszoruztuk, folytattuk utunkat a Békás-szoros felé.
Fél órán át kanyargós, szerpentines utakon értünk el egy pihenőhelyhez, ahol a buszról leszállva elfogyasztottuk tízórainkat. 4 km-es gyalogtúra várt ránk. A forgalmas úttest mellett libasorban haladva csodálhattuk meg a felénk magasodó táj szépségét. A szurdokvölgy alján várt minket a busz, felszállás után meghallgattuk a Gyilkos-tó legendáját.
A Gyilkos-tónál újból 2 óra szabadidővel gazdálkodhattunk. Többen a helyi kirakodóvásárban nézelődtek, mások az étkezőket rohanták meg, ahol lángost, kürtőskalácsot, fagyit vásároltak maguknak.
A zeteváraljai víztározó mellett elhaladva visszautaztuk a szállásunkra, vacsora után szürkületig szabadfoglalkozás volt. A fiúk fociztak, mások sétáltak, beszélgettek, kipróbálták az udvaron lévő fa játékokat.

4. nap:
Utolsó előtti napunk első helyszíne a Madarasi Hargita volt, ami a leglátogatottabb hegycsúcs a Hargitában. Az 1801 m-es hegycsúcsot szerencsére nem kellett gyalog meghódítanunk, 10 km-en keresztül traktorral szállítottak fel minket a hegycsúcs felé. 1650 méter magasban szálltunk ki a traktorból, éppen, amikor elkezdett cseperegni az eső. A hegyoldalon lévő menedékházba húzódtunk, ahol a rossz idő miatt 2 órát pihentünk. Eközben kártyáztunk, ettünk, kimentünk az esőre és vártuk, hogy mehessünk tovább.
Szerencsére a megbeszélt visszaút időpontja előtt elállt az eső, így 1750 méter magasságig meghódítottuk a hegyet. A hegycsúcsig nem tudtunk felmenni, mert az eső elmosta a felfelé vezető utat. Szép kilátás nyílt a környező hegységekre, medencékre. Néhány természetfotót is sikerült készítenünk a tájról, a növényekről, valamint volt egy árnyékos terület, amit még hó fedett. 2 órára értünk vissza a buszhoz, majd indultunk tovább Székelyudvarhelyre.
Székelyudvarhely az egyik legszebb erdélyi város, ahol túlnyomó részt magyarok laknak. Idegenvezetőnkkel és a gyermekeivel egy központban lévő parkban találkoztunk. Elsétáltunk a városközpontban található iskolákhoz. A Tamási Áron Gimnáziumot és a Református Kollégiumot, valamint a városközpontban lévő szobrokat, épületeket néztük meg.
Városnézés után Szejkefürdő volt a következő megálló. Itt 16 darab székelykapu alatt átsétálva jutottunk el Orbán Balázs sírjáig. Székelyföldön ilyen díszes, faragott kapuk ékesítik a templomok és lakóházak bejáratait. Orbán Balázsról, a legnagyobbnak tartott székelyről mesélt nekünk az idegenvezetőnk lánya.

Az 5. nap fél 6-kor kellett kelnünk, majd reggeli előtt bepakoltuk bőröndjeinket a buszba és rendrakás után elindultunk hazafelé. 2 óránként álltunk meg pihenni, míg Aradra nem értünk.
Az aradi emlékmű egy mesterséges domb tetején áll. Itt megemlékeztünk az aradi vértanúkról, elhelyeztük koszorúnkat, majd körbejártuk az emlékművet és folytattuk utunkat a határ felé.
Az esti órákban érkeztünk meg Simontornyára.

Értékelő óra (2023. június 05.)
A Nemzeti Összetartozás napjára való megemlékezés részeként útibeszámolót készítettünk a Határtalanul program 5 napjáról. A kiválasztott tanulók meséltek a mindennapjainkról, a látnivalókról, nevezetességekről, amit képekkel és videóanyaggal szemléltettünk az itthoni diákoknak.