Határtalanul-Erdély
2024.04.08-12.
(HAT-KP-1-2023/1-001863)

Előkészítő óra (2024. március 25.)
Trianonról, a határon túli magyarok helyzetéről, a nemzeti összetartozás napjáról, Székelyföld irodalmáról (mondák, Vass Albert költészete) az utazó diákok részére egy összefoglaló prezentáció segítségével tartottunk felkészítő órát, hogy felkészülten induljunk erre a tanulmányi kirándulásra. Az órán részletesen megbeszéltük, rákerestünk a tervezett helyszínekre, látnivalókra, amit csoportmunkában dolgoztunk fel.

Tanulmányi kirándulás – Erdély
A Vak Bottyán Általános Iskola és Gimnázium 2024. április 8-tól 12-ig a „Határtalanul” pályázat keretein belül egy ötnapos tanulmányi kiránduláson vett részt Erdélyben. A tanulók nagy része a simontornyai iskolából érkezett, de rajtuk kívül még két másik tagintézmény (Pálfa, Pincehely) diákjai is részt vettek rajta. A program keretében magyarországi iskolák tanulói az állam támogatásával osztálykiránduláson vesznek részt a szomszédos országok magyarlakta területein, így személyes tapasztalásokat szereznek a külhoni magyarságról. Utunkat a Jumbo Travel Utazási Iroda szervezte és bonyolította le. A buszunk nagyon kényelmes, buszsofőrünk és idegenvezetőnk pedig segítőkész és kedves volt. Szállásainkon kifogástalan szobák, ellátás és vendégszeretet várt bennünket.

1. nap (2024.04.08.):
2024. április 8-án, reggel 5:00 órakor indultunk el a hosszú útra, a simontornyai iskola épülete elől. Az utazás megkezdése előtt buszsofőrünk mindenkinek bemutatkozott, elmondta a legfontosabb tudnivalókat, a buszon és az út során betartandó szabályokat. Megtudtuk, hogy körülbelül 2-3 óránként lesz lehetőségünk pihenni, enni, inni, mosdóba menni. Az első pihenőhelyünk Kecskeméten volt, majd a határ előtt közvetlenül egy benzinkúton. Ezt követően Méhkereknél átléptük a határt. Ez viszonylag gyorsan ment, a határőrök minden okmányt rendben találtak, és gond nélkül átengedtek minket. Ekkor már nagyon izgatottak voltak a diákok, hogy egy másik ország területén vannak. Folyamatos utazással, körülbelül délben elértük a Király-hágót. Itt egy fél órát pihentünk, fagyiztunk, elfogyasztottuk az otthonról hozott ebédünket. Folytattuk az utunkat Kolozsvárra, ahol egy szép városnéző túra várt ránk. Idegenvezetőnk, aki egy helyi származású, nagyon kedves és nagy tudású fiatalember volt, már itt várt minket. Bemutatkozott, majd rögtön el is kezdtük a város nevezetességeinek felfedezését az ő segítségével. Megnéztük a Szent Mihály templomot, a Farkas utcát, a város gyönyörű főterét, Mátyás király szobrát és szülőházát is. Ezután megkezdtük utunkat Torockóra, ahol az első éjszakánkat töltöttük. A korai esti órákban érkeztünk meg ebbe a csodálatos kis faluban. Torockó, Tordától 25 km-re, a Székelykő lábánál található kis település. Azt mondják róla, hogy az egyik legszebb erdélyi falu, ahol épségben megmaradt a népi kultúra. Elfoglaltuk szálláshelyünket, kipakoltuk a csomagjainkat, majd a közös vacsora után egy kicsit még sétáltunk a faluban. Sötétedés előtt visszaértünk a szállásra és megpróbáltuk kipihenni a hosszú út fáradalmait.

2. nap (2024.04.09.):
Reggeli után mindenki összepakolta a csomagjait és buszra szálltunk, hogy megtekintsük a Székely-Sóvidék legnevezetesebb értékeit. A buszból láthattuk csak ugyan, de gyönyörű volt a Tordai hasadék. Ezt követően megérkeztünk a Sóvidék központjának is nevezett Szovátára. Szováta, Maros megyében található híres üdülőváros, Erdély központi részén helyezkedik el, kedvelt úti célja a turistáknak. Itt sétáltunk egyet a híres Medve-tó partján, és igazi medve híján, egy fából faragott medvével fényképezkedtek a gyerekek. Utunkat folytattuk Parajdra, ahol egy bányalátogatáson vettünk részt. Egy helyi idegenvezető mesélt nekünk a bánya történetéről, jellegzetességeiről, élettani hatásairól. Ezt követően pedig a gyerekek kaptak egy óra szabadidőt, hogy bejárhassák a bányát. Itt könnyen feltalálták magukat, hiszen rengeteg látnivaló és egyéb program várja a látogatókat. Találhatunk itt játszóteret, kalandparkot, kávézót, kirakodó vásárt, sőt még egy kis múzeumot is. A délután folyamán Korondra érkeztünk. A falu a romániai Hargita megyében található, a Sóvidék legnevezetesebb települése, iparművészeti, idegenforgalmi és művelődési központja. Itt először egy sóvágó műhelyet tekinthettünk meg, ami egy családi vállalkozás. A családfő készségesen fogadott minket, és megmutatta hogyan készülnek a különböző só termékek. Ezt követően a korondi kirakodóvásárba mentünk, ahol a gyerekek kedvükre vásárolhattak a szebbnél szebb iparművészeti termékekből. Folytattuk utunkat a következő szálláshelyünkre, Székelyudvarhely közelébe, Borzont községbe. A szállásra érve csodálatos látvány fogadott minket. A panzió egy gyönyörű környezetben feküdt, körbevéve a Gyergyói-medencével. Egy hatalmas udvar, pompás kilátással és még annál is nagyobb vendégszeretettel. A finom és bőséges vacsora után szabadprogram következett. A gyerekek felfedezték a panziót, melyben a következő három éjszakájukat töltötték el.

3. nap (2024.04.10.):
Már előző este megtudhattuk, hogy ez a nap a túrázásról fog szólni. Nem is akármilyen túráról, hanem a Madarasi Hargita megmászásáról. Rövid buszozást követően először Farkaslakán, Tamási Áron sírjánál álltunk meg, és emlékeztünk meg az íróról, majd Szejkefürdőre mentünk, hogy Orbán Balázs sírját is megkoszorúzzuk. Itt láthattuk a híres székelykapukat. Ezután következett a nap igazán izgalmas része. Megérkeztünk a „székelyek szent hegyéhez”, a Madarasi Hargitához. Ez Székelyföld legmagasabb pontja, 1801 m magas. Természetesen ezt nem mind gyalog tettük meg. Egy körülbelül 10 km-es szakaszon felfelé egy traktor vitt minket. Itt nagyjából 1600 m magasan voltunk. A hátralévő utat a hegycsúcsig gyalog tettük meg. Nagyon izgalmas túra volt, csodálatos látvánnyal, és sok helyen akár térdig érő hóval. A gyerekek ezt különösen élvezték, még egy nagy hógolyócsatát is tartottak. A csúcsra felérve egy turulmadár szobrát és rengeteg kopjafát láthattunk. Körbenézve pedig a Keleti-Kárpátok hegyvonulatai vettek körbe minket. A hegymászás után visszamentünk a szállásunkra és a szokásos vacsora, illetve szabadprogram után fáradtan dőltünk be az ágyba.

4. nap (2024.04.11.):
A reggeli elfogyasztása után folytattuk utunkat, melynek első célja a mai napon a Békás- szoros volt. A Békás-szoros Európa egyik természeti ritkasága, amely a Csalhó-hegység lábánál, a Békás-patak és az Aranyos-Beszterce folyók találkozásánál található. Egy tektonikus eredetű szurdokvölgy, amelyet 1971-ben védetté nyilvánítottak, jelenleg a Békás-szoros a Nagyhagymás Nemzeti Park része. A Békás-szorosnak három fő része van: a Pokol kapuja, a Pokol tornáca és a Pokol torka. A szoros a 200-300 méter magas sziklafalaival Európa egyik természeti ritkasága, és a hegymászók paradicsoma. A szoros körüli utat gyalog tettük meg a csoporttal. A forgalom mellett haladtunk az út szélén, biztonságosan. Érzékelni lehetett az autósokon, hogy hozzászoktak már ehhez a turistákkal teli szakaszhoz. Figyeltek a gyalogosokra, óvatosan, a sebességkorlátozást betartva közlekedtek. A szorosból kiérve a Gyilkos-tóhoz érkeztünk. Itt egy órát pihentünk, ettünk, ittunk. A visszafelé vezető úton Madéfalván megemlékeztünk a madéfalvi vérengzés áldozatairól, és koszorút helyeztünk el az emlékműnél. Ezt követően Csíksomlyóra érkeztünk, ahol a híres ferences kegytemplomhoz indultunk. Idegenvezetőnk itt is rengeteg érdekes információval látott el bennünket a templomról. Többek között megtudtuk, hogy itt őrzik a világ egyik legnagyobb kegyszobrát, a csodatevő Mária-szobrot és, hogy a pápa személyesen is ellátogatott ide. A hiedelem szerint, ha megérinted Mária szobrát és arra kéred, hogy gyógyítsa meg a betegséged, az teljesülni is fog. Késő délután utaztunk vissza szálláshelyünkre.

5. nap (2024.04.12.):
Elérkezett kirándulásunk utolsó napja. Az elsőhöz hasonlóan ezt is nagyon korán kezdtük. Fél hatkor már reggeliztünk, ezután bepakoltuk csomagjainkat a buszba és vegyes érzésekkel elindultunk haza. Mindenki nagyon szívesen maradt volna még, ugyanakkor már vágyott is haza. A hazaúton még két helyen álltunk meg. Elsőként Fehéregyházánál, ahol a Petőfi Sándor szobornál emlékeztünk meg híres költőnkről, majd Aradon a vértanúk emlékművénél koszorút helyeztünk el. A határt Aradnál léptük át Magyarországra, szintén gyorsan és zökkenőmentesen. Fáradtan, de rengeteg élménnyel tele érkeztünk haza a kora esti órákban.

Értékelő óra (2024. április 24.)
Úti beszámolót készítettünk a Határtalanul program 5 napjáról. A kiválasztott tanulók meséltek a mindennapjainkról, a látnivalókról, nevezetességekről, amit képekkel és videóanyaggal szemléltettünk az itthoni diákoknak.

A projekt legfontosabb eredményei, tapasztalatai:
A gyerekek számos új élménnyel gazdagodtak. Már maga az utazás is egy nagy kaland volt számukra, illetve az a tudat, hogy külföldre mehetnek. Egy-két diák kivételével nem jártak még más országban. A kirándulás során rengeteget tanulhattak a meglátogatott helyekről, történelmi eseményekről, személyekről. Olyan érdekes információk is elhangzottak, amelyek a tananyagban nem biztos, hogy benne vannak. A különböző szállásokon betekintést nyerhettek az erdélyi magyarok mindennapi életébe, vendégszeretetükbe. Hallhattak „ízes” székely beszédet, kóstolhattak finom, erdélyi ételeket. Ezzel is jobban megismerve ezt a kultúrát. Gyakorolhatták a pénz beosztásának képességét is, hiszen itt 5 napig maguknak kellett ezt megtenni. Mérlegelni azt, hogy mit és mennyiért tudnak vásárolni. Az egymáshoz való alkalmazkodásuk is fejlődött, hiszen 34 diák volt együtt, egy helyen. Már a második nap észrevehető volt, hogy viselkedésük pozitív irányban változott, a szabályok betartását illetően. Összességében egy élményekkel teli, hasznos tanulmányi kirándulás volt, ahol minden gyerek nagyon jól érezte magát, közben pedig sokat tanulhatott.